Ugrás a kezdőlapra!
Legutóbb frissített tartalmak:
  2017-11-20 Ebédmenü az aktuális héten
  2017-11-20 FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ az 5. és 9. évfoly ...
  2017-11-17 Alapítványi pályázat nyelvvizsga-díj meg ...
  2017-11-17 Padányi Természettudományi Csapatvetélke ...
  2017-11-16 A Főegyházmegyei szavalóverseny eredmény ...
  2017-11-16 Gálaműsor a magyar nyelv napján (2017.11 ...
  2017-11-16 "Te aranyok Aranya!" - Arany János szava ...
  2017-11-16 Felvételi/Beiskolázási információk a 201 ...
  2017-11-14 Véradás iskolánkban (2017.11.10.)
  2017-11-13 Főegyházmegyei Szavalóverseny 3-4. évfol ...
2017. november 20. hétfő
Napi evangélium:
KALENDÁRIUM:
Ifjú zenebarátok világnapja.
SZENTEK KALENDÁRIUMA:
Szent Bernwárd püspök és hitvalló +1022, Valois Szent Félix hitvalló +1212, Szent Ödön vértanú +870
 


Készen állsz egy kalandos utazásra?

 
PARTNEREK

Ugrás a  Tótvázsonyi Tagiskola honlapjára
Tótvázsonyi
Tagiskola


Ugrás a Fenntartó, Veszprémi Érsekség honlapjára
A fenntartó
Veszprémi Érsekség


Ugrás a  Padányi Schola Alapítvány honlapjára


Padányi
ÖSD
Vizsgaközpont



Tehetségpont


Ugrás a  Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégium honlapjára honlapjára
Davidikum
Kollégium


Ugrás a  Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégium honlapjára honlapjára
Szaléziánum


Ugrás a  Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégium honlapjára honlapjára
Eötvös Károly
Megyei
Könyvtár



Épületenergetikai
fejlesztés



Névadó: Padányi püspök

Padányi Biró Márton
(1696-1762)
veszprémi püspök

Írta: Veress József tanár, a Padányi Schola Catholica első igazgatója
az iskola 150 éves jubileumára, a 2004. évben.

Biró Márton származása

Padányi Biró Márton (1696-1762)Szülőhelye a csallóközi PADÁNY község. Jól termő, gazdag, ősi magyar vidék ez. A Biró (Byro) család a XV - XVI. században a legnagyobbnak mondható Padányban és környékén. Nemesi család, a Padányi családdal házasság révén került kapcsolatba.

Márton püspök így írta alá nevét: "Martinus Biró de Padány". Manapság sokszor találkozunk elírással nevében. A legtöbbször Bírót írnak, Ő azonban Birónak írja magát. A csallóközi Birók és leszármazottaik is mind a XV - XVIII. századig rövid i-vel írják nevüket. Ennek természetesen orthographiai - történeti okai is vannak.

Születésének időpontja körül élénk viták keletkeztek. Egyesek (Nagy Iván, Szinyei József) 1693. április 15-re, mások (Ferenczy, Danielik) az 1693-as évre, és van, aki 1695-re (pl. Schanbeck János) teszi születési idejét. A legvalószínűbb azonban 1696. április 15. (Róka János, Pehm [Mindszenty] József), sőt maga Biró Márton is ezt vallja, amikor életkoráról beszél. A Biró püspököt búcsúztató Szalai gyászbeszéde is erről tanúskodik. Tehát 1696-ot kell elfogadni.

Ősei praedialis nemesek, az esztergomi érsektől kapták jogukat fegyveres szolgálataikért. A praedialitás átmenet a jobbágyság és a nemesség között, így jogokban és kötelességekben is. Biró a családfa eredetét a besenyőkre vezette vissza: "Nos Martinus Biro Padanus de genere Bissenorum" - írja nem kis büszkeséggel. Családfája a XIII. századig elnyúlik, de egy levelében egészen Szent István királyig elmegy: "... ram ab ipso S. Rege Stephano Nobilitari Praerogativa ..." - már magától Szent István királytól adott előjogról írt. A XIII. századi ősei a besenyők fiainak mondattak, és a királlyal vonultak hadba. Biró nemesi volta nem képezte vita tárgyát soha.

Padányi Biró Márton családi címerePüspöki címerében a családi címer jelenik meg. Pehm így ír erről: "kék mezőben zöld színű, hármas dombon álló galamb, amely csőrében zöld gallyat, felemelt lábával pátriárka keresztet tart." Ez a gyönyörű szimbolika önmagáért beszél. Szülei vegyes házasságot kötöttek. Édesanyja Hagymássy Katalin katolikus, édesapja Biró Márton református. Fiukat minden bizonnyal Alistálon keresztelte Romodi Mihály református lelkész, születése napján (egyik őse Hagymássy Kristóf, aki Márton születése előtt 90 évvel részt vett Újlaki Lajos veszprémi püspök meggyilkolásában - elvakult protestáns volt). A Pehm József idején még a Padányban lakó Birók reformátusok.

A család sokat pereskedett; elszegényedett. Édesapja korán, még Márton néhány hetes korában meghalt. Édesanyja 3-4 évi özvegység után férjhez ment, Markovics Mártonhoz. Fiát Jászárokszállásra vitte, katolikus környezetbe. Ez azonban ott nem dokumentálható.

Tanulmányok

Valószínű későn kezdett iskolába járni, talán Nyitrán, s talán itt végezte a középiskolát is. Mág valószínűbb azonban az, hogy Pozsonyban vagy Győrben tanult a jezsuitáknál a gimnáziumban, s lehet, hogy ott volt elemista is (Bárhová is járt, egységes tanterv szerint tanulhatott. Alternatív és helyi tantervi komplikációktól mentes diákévei lehettek. A hit és tudás egységét kínálták neki és diáktársainak.). A jezsuita gimnáziumok öt fokozatúak voltak (parva, principa, grammatica, syntaxis, poetica) és az elemi képzés és ötlépcsős volt: alphabetari, colligentes, litteras, legentes, declinantes, parvistae minores. A képzés középpontjában a nevelés állott. Az oktatást a versengés, a színjátszás, az előadás, a nevelést a példaadó tanár, a rendezett vallási élet s a magyar szentek kultusza segítette.

1915-től Nyitrán (Prohászka diákéveinek városa is) a piaristáknál tanult, az 1715/16-os tanévben húszéves. Ez az intézet is kiváló. Középiskolás tanulmányai csúcsán itt tanulta a retorikát. Csak ezután kezdhette a filozófiát és a jogot. Tanulmányai anyagi helyzetük miatt válságban voltak, s mégis - cum laude - tudott végezni.

Veszprémbe ment, hogy kispap lehessen, onnan azonban elutasították. Bánatában, a hagyomány szerint, ezt a distichont írta a Vár, vagy a Szeminárium falára:

MARTINUS BIRO, QUAMVIS SIT EGENTIOR IRO
ATTAMEN EGREGIO PAR CUPIT ESSE VIRO.

Ezt elolvasták az elöljárók és felvételt nyert - valószínű Volkra püspök vette fel s Veszprémben kitanulta a filozófiát. A teológiai kurzust már Nagyszombatban végezte el, a jezsuitáknál: a Collegium Rubrorum-ban. A várost "Kis Rómának" is nevezték, ahol összefonódott a katolicitás és a magyarság. Az itt tanító jezsuiták ízig-vérig magyarok vagy magyar lelkületűek voltak. A város rekatolizációját ők végezték el. Heister elől menekülniük kellett. Biró kapcsán ezt fontos megjegyezni és tudni, mert itt forrott ki ifjú jelleme. Kőrössy Márk, az egyik kassai vértanú is működött itt: "A természet erejét befogta a jezsuita nevelés Krisztus igájába" - írja Pehm József. "Szent Ignác nevelése lelkes lényeket alkotott, az akarat hőseit" - állapítja meg Szekfű Gyula.

Nagyszombat a hősök, mártírok, példaképek iskolája, a jellem műhelye, az etalon pedig itt a Ratio Studiorum volt. Az 1710-es években ezres nagyságrendű az egyetemi hallgatóság létszáma (jogászok nélkül).

Itt és most lehetetlen felsorolni a magyar szellemi és vallási élet nagyszombati diákjainak névsorát. A rekatolizáció elitje körül csak néhány neve: Pray, Katona, Faludi, Baróti, Szabó stb. Biró Márton tanulmányi idejét Pehm József így adja meg: 1715 - 1716 nyitrán: retorika; 1716 - 1719: filozófia és szemináriumi studium; 1719 - 1722: teológiai tanulmányok s talán 1722-ben szentelték fel a jog- s hittudományban járatos "doctus homo"-t. Tudományos fokozata csak valószínűsíthető. A Rubrorum anyakönyve szerint viszont 1720 - 1724-ig volt nagyszombati teológus, a kollégium lakója. A teológus Biró könyvtárát Báró Dr. Hornig Károly (1840-1917) veszprémi püspök gyűjtötte össze és őrizte meg, s ma is csodálható az érseki könyvtárban. Ennek a gyűjteménynek a fenntartása külön tanulmányt érdemelne.

Biró Márton veretes teológusként, 27 évesen hagyta el Nagyszombat városát.

A papember Biró

Padányi Biró Márton arcképe a Compendiosa c. művébenMivel Biró Mártont a veszprémi püspök vette fel kispapnak, ezért ennek az egyházmegyének lett papja. Bicskén kapott plébániát gróf Eszterházy Imre (1663-1745) püspöktől. Ez a parókia Mohács előtt virágzott utoljára, aztán "1724-ig nem járt itt katolikus pap." Református esperesi központ lett. Batthyány Ádám révén 1701-től lett katolikus birtok, eztán átlag évente egy-egy katolikussal gyarapodott. 1716-tól már ludimagistere és licentiátusa volt. 1723 júniusában érkezett meg Bicskére Biró Márton. Siralmas állapotok fogadták, mégis hatalmas öntudattal látott munkához a reformata lakosság bánatára, ámde az országos törvények megtartásával. Rend és precizitás vette körül hamarosan mindenben. Biró modernitására utal például az a tény, hogy amikor távol volt,, a kereszteléseket a ludimagister végezhette. Egy öreg cigányt viszont ketten temettek el, nagy tisztességgel. A kálomista liturgikus ízlést is figyelembe vette, gyakran tartott énekes gyászmiséket. Ezek a sajátságok kedvezően hathattak a rekatolizációra. Én azt gondolom, ez is Biró igazi fegyvere. A reformátusok kezdtek eljárni a katolikus liturgiákra. Biró hatásos prédikációi egyre vonzották őket. A plébániai halotti anyakönyvekbe, a halálesetekkel kapcsolatosan értékes bejegyzéseket tett. Ezek a bejegyzések egy sajátságosan korai "oikomenikus" Biró Mártonról árulkodnak, aki rendelkezéseivel, intézkedéseivel igyekezett reintegrálni a lakosságot, Szociális érzéke és cselekvőképessége, készsége összhangja ma is példa lehet, de lelkipásztori napi munkáját is becsülettel, kifogástalanul végezte.

Úgy gondolom, ez, vagyis gondolkodásának, jellemének, beszédeinek, cselekvésének összhangja volt a visszatérítések fő vonzereje és motorja. 1725-ben Budán tartott nagy hatású szónoklatot, amelyet kinyomtattak. Bicskén 1728-ig szolgált, nagy sikerrel.

Veszprém (Felsőörs)

1729. január 1-én Veszprémbe került, kanonok és felsőörsi prépost lett. Batthyány Lajos kancellár és Acsády Ádám (1680k-1744) püspök favorizálták. Préposti javadalmakat nemigen kapott. Felsőörsön minden romokban hevert. Nekilátott a munkának, dolgozott, pereskedett, eltakarított, épített, restauráltatott, visszafoglalt, visszaperelt prépostsági birtokokat távolabbi vidékekről is. Perei Bécsig felértek. Ezeket a harcait a felsőörsi református lelkész keserű sorokban, nem kis gúnnyal, az egykori Biró-féle distichonra is reflektálva, így örökítette meg: "Martinus Biro studiosius egentor ira.//Turbavit Felsőörs! Ah Zebaoth Oculos." A versben említett és Felsőörsöt "felforgató", megzavaró Biró Márton kanonok plébánost hozatott, elkezdte az anyakönyvezést. Szigorát Szopkovics nevű plébánosa nem bírta, távozott mellőle, ahogy mások is. A visszaszorított protestánsok még 1760-ban megtámadták a prépostságát.

Végül mégis "Birónak köszönheti a felsőörsi katolikusság, hogy ... pusztuló fészke lett a protestantizmusnak" - írja Pehm.

Kanonok, helynök, országgyűlési képviselő

Biró Márton 1728-tól lakott Veszprémben. 1732-ben Zalabéren Horváth Ferma temetésén, majd Veszprémben is nagyhatású beszédet tartott. Éneklőkanonok lett, és 1755-ben építtetett egy hatszobás házat 8000 forintért. Acsády Ádám püspök vicarius generalisa 1734-ben lett. Acsády, Volkra és Eszterházy püspökök méltó utóda volt. A nemzeti elkötelezettsége a magyar nyelv védelmében is példát mutatott Biró számára. Felismerte Biróban a potenciális utódot, azt, akiben megbízott, aki gyakran és jól volt képes helyettesíteni őt, még ha olykor túlzásokba ragadtatta is magát, püspöki helynökként. Nagyprépost 1740-ben lett, kiállt a várossal szemben a káptalan jogaiért, 1741-.ben pedig a káptalan követeként vett részt a pozsonyi országgyűlésen. Ott felfigyeltek rá, de Pozsony is nagy hatást tett Biróra. Különösen a virágzó katolicitás és a Dóm, ahol példaképe, Pázmány nyugszik! Ettől kezdve jelentős a politikai-diplomáciai tevékenysége. A pesti királyi tábla bírója, első praelatusa címét Mária Terézia megadja számára.

Püspök, főispán

Padányi Biró Márton püspök arcképe a veszprémi érseki palotábanAcsády Ádám 1744-ben meghalt, 1745. március 18-án Biró Márton veszprémi püspök lett, majd nemsokára a pápai hozzájárulási bulla is megérkezett. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelték püspökké Kalocsán. Óriási munkába kezdett, püspökként, főispánként, teljes lényével dolgozott. Veszprém régi dicsősége ragyogott előtte, a katolikus Veszprémet szerette volna visszaállítani régi rangjára. Biró munkája, illetve munkássága többsíkú, s szó szerint katolikus. Kiterjedt az iskoláztatásra, az adminisztrációra, a kánoni fegyelem betarttatására, a templomok, a plébániák felújítására és a papnevelésre. Elsősorban püspök, aztán volt főispán.

Felállított 87 plébániát (újított és épített. Pehm József idején is mindössze 236 plébániánk volt, egyharmada ennek is Birót dicséri!). Márton püspök komolyan vette a Tridenti Zsinat előírásait, a kötelező kétévenkénti egyházmegyei "visitatio canonica" kötelezettségét, amely püspöksége előtt 70 évig elmaradt. Látogatásait előlegező imádságos aktivitásra hívta az egész egyházmegyét. A hitéletet beszabályozta, a klérus rezideálását komolyan betartatta. Folyamatosan tájékozódott, vizitációi rendszerbe szedett kérdések alapján történtek. Ezek a következő tematikára vonatkoztak: historia domus, beneficium, status animarum, residentia, rigorositas, coelibatus, breviarium, liturgia, schola, ludimagister, habitus etc. Mindenre kiterjedő vizsgálódásait Veszprémben kezdte, majd Sümegen, Felsőörsön, Zalában, Fejérben folytatta. Az egész egyházmegyéjét bejárta (a fél Dunántúlt), visszaadván a visitatio ősi tekintélyét. Olykor embertelen körülményeket tapasztalt meg és élt át!

Napi 4-5-ször prédikált, éjszaka jegyzeteket készített. Megbirkózott a szomszédos zágrábi és pécsi egyházmegyével. Felelősséget érzett a protestánsok iránt is.

Mintegy 27 helységbe szervezett iskolamestert, katolizálta az iskolákat, ezzel együtt a népiskolázás magjait is elvetette. az iskoláztatás még végrendeletében is megkülönböztetett kérdés, 2800 forintot hagyott meg erre a célra.

"Kemény kézzel fogott a templomépítéshez", tizenöt év alatt 8 helyreállított és kilenc új templom dicséri munkásságát. erre sarkallta a híveket és az egyházmegyei kegyurakat is. Összesen 205 (!) templom és kápolna épült fel, vagy újult meg működése alatt. Mindemellett templomok tucatjait szereltette fel, rendeztette be, díszítette fel, még az egyházmegyén kívül is. Személyes példájával mozgalmat indított el. A korabeli magyar arisztokrácia felsorakozott mögéje.

Biró Márton rendszerben gondolkodott.

A templomokat plébániák, azokat iskolák, iskolamesterek, illetve papság képzésével biztosította be. Megújító munkájának záloga "humán erőforrása" a jól képzett papság volt. 1745-ben a püspöki palotájában helyezte el a kispapokat, 1756-ban szervezte meg a szemináriumot. Annak jó gazdája volt, s papjai is követték példáját a szeminárium javára. Kispapjai közül a jobbakat továbbtanulni küldte, például Nagy Ignácot elsőként Rómába, s másokat Nagyszombatba, Győrbe. Szívesen vett részt kispapjai disputáin, sőt az országgyűlést is lemondta, hogy Nagyszombatban opponensük lehessen. Atyai szeretettel fogadta és gondozta őket. Még Szatmárból is jöttek hozzá szeminaristának. Összesen 129 kispapot nevelt.

Biró munkásságának kiindulópontja tagadhatatlanul a vizitációkban határozható meg. A személyes megtapasztalás, tájékozódás és áldozatkészség indított el egy olyan láncreakciót, amely nélkül az egyházmegyénk talán el is veszett volna.

Hitéleti munkássága

Biró Márton kiváló organizátor, mai szóhasználattal szólva: a barokk-kori katolikus "road-show" nagymestere volt. Fáradhatatlanul szervezte, vezette a búcsúkat. A természeti csapásokat is a lelkek építésére használta fel, a veszteségekből erényeket kovácsolt. A néplélek nagy búvára. Az állatok védőszentjének, Szent Vendelnek az életrajzát megírta (halála után kinyomtatták). A marhavész elmúltával körmenetet szervezett. a védőszentek kultuszát elmélyítette, Szt. Márton ereklyét hozatott Rómából. A liturgikus évre nagy gondot fordított, év elején és végén a Veni Sancte és Te Deum el nem maradhatott. Az ünnepnapok megszentelését megkövetelte, a templomok és temetők tisztaságát úgyszintén. Plébánosaitól elvárta, hogy együtt éljenek és érezzenek híveikkel - "mindenütt ott kell lenni", vallotta. Négyhavonta tartott papi koronát - ez is az ő újítása. Papjaival szigorú atyaként bánt. A csavargást vesszővel, a készületlenséget pedig megszégyenítéssel (szószékről leparancsolással) büntette meg. "Viszont egyik papját ... a szentmise után kanonoknak terjesztette elő."

Ellentmondást nemigen tűrt meg, azonban a világi, főúri, esetenként népi támadásokkal szemben kész volt megvédeni papjait. Öreg papjairól gondoskodott. Püspöksége idején hozták létre az Agg Papok Házát, ma is működik.

A Szentháromság kutluszának egyházmegyei népszerűsödése is Biróhoz köthető. Társulatot szervezett, működtetett és felállíttatta a Szentháromság statuáját a Várban.

Imakönyvet is szerkesztett, benne a Szentháromság kultuszát erősítő dicsőítő énekekkel. Sümegre (állandó későbbi lakhelyére) hívta Franz Anton Maulbertschet, aki ezáltal indult el közép-európai karrierje útján.

Biró és a szerzetesek

Egyházszervező munkája során Biró Márton lépten-nyomon a szerzetesség ellenállásába ütközött. Mik ennek az okai? Pehm szerint az egyik ok, hogy az idegen népek közül jött szerzetesek nehezen viselték a püspök kemény, magyar habitusát, aki viszont elpuhultságukat nem állhatta. Egyébként is létezett már ebben a korban egy szerzetesség-ellenes atmoszféra. Sok volt az exempt kolostor, ezek akadályozták a reformintézkedéseket s a visszaélésektől sem tartózkodtak. Szembe kerültek a világi papsággal, egymással, a püspökkel és végül az államhatalommal is. A szerzetesek bejáratosak voltak a legmagasabb uralkodói házakba, ez jócskán megnövelte öntudatukat, világszerte. A püspöknek csak addig engedelmeskedtek, amíg a gyóntatási jogot megkapták. Biró féltette tőlük apostoli munkálkodását, valós vagy vélt kiváltságaik miatt (és valljuk be: javadalmait is).

A rendek nem akarták engedni vizitációit az egyházmegye területén lévő házaikban, birtokaikon. Összetűzései voltak a vörösberényi jezsuitákkal, a zirci cisztercitákkal, a veszprémi piaristákkal, a pannonhalmi, a tihanyi, a zalavári bencésekkel is. Ezek mögött a konfliktusok mögött rendszerint telekviták, vizitáció-ellenzések, vagy személyes sérelmek is lehettek.

Érdekes Biró kapcsolata a szerzetességgel is: megkövetelte, hogy a remeték Szent Antal szerzetességének reguláját kövessék (ennek utóélete még jól követhető Norbt Hilarius csatárhegyi remete kápolnaalapítási engedélyeztetéséből, két évvel Biró halála után). Joghatóságát kiterjesztette rájuk, életmódjukat beszabályozta az egyházmegye területén, de okos kezdeményezéseiket szívesen támogatta. Tisztában volt a remeteség és a népi jámbor vallásosság kölcsönhatásaival, de e téren is rendet szeretett látni és tartani. Megkövetelte a remeték működési engedélyének igazolását az egyházmegye egész területén.

Plébánosi, esperesi joghatóságba vonta őket. Fontos szerepet tulajdonított nekik az ifjúság pasztorizációjában. A remeteség világi papság, szerzetesség és püspökség kapcsolatában a hitélet egységét szorgalmazta.

Az Enchiridion

A magyar protestáns főurak küldöttsége személyes és mintegy egyórás kihallgatáson adta elő panaszait és írásos kérvényét Mária Teréziánál 1749 júliusában, akitől az újhitűek védelmüket is kérték. Nagy sikerrel jártak.

Enchiridion - 1750Biró írásban foglalkozott memorandumukkal, írásának címe: Enchiridion. Ez "botránykő" lett. Művében teológiai, apologetikai biblikus, történelmi és politikai érvekkel igazolja az újhitűek eretnek voltát. Bevételüket érvénytelennek tartotta, legfeljebb megtűrtnek tekinthette őket.

Érvelésébe a Szent Szűz kultuszának helyességét is bevonja. A pápának is megküldött művet XIV. Benedek örömmel fogadta. Itthon is nagy visszhangja támadt. A protestánsok Poroszországhoz, II. Frigyeshez fordultak jogorvoslatért. Ő Schaffgottsch boriszlói püspököt vonta be az ügy megoldásába, aki szabadkőműves volt. Biró pechére, mert ő már korábban, prédikációiban elítélte a kötényes társaságot. Mivel II. Frigyes és XIV. Benedek pápa kapcsolata ekkorra már megbékéltnek látszott, Márton püspök helyzete nem volt túl biztató, ugyanis a szabadkőműves Schaffglottsch a Szentszékhez fordult, féltve Birótól a magyar protestánsokat. A pápa, aki inkább teoretikus-jogász és nem diplomatikus alkat volt, egy szinte semlegesnek mondható levélben válaszolt. A végeredmény az lett, hogy az Enchiridiont be kellett szolgáltatni a Helytartótanácsnál, Bécsben. Ez Birót felháborította, mert ő püspöki hivatásának megfelelően hitvédelmi iratot készített. Ehhez még a protestánsoknak is joguk volt, a katolikus orthodoxia ellenében egyre több és több, még a katolikus apológiára egyre kevesebb és kevesebb. Vélelmezem, hogy a bajorföldről történt katolikus betelepítési akciói Birónak jelentősen hozzájárulhattak a magyar újhitűek ellenszenvének felerősödéséhez. Bár Birót ekkor - és később - német-barátsággal vádolták meg, de a protestáns porosz földön ezt nem tekintették erényének. Érthető ez is. A veszprémi egyházmegyében dühöngtek a protestáns túlzások, Biró azonban Pázmánnyal, Forgáchcsal vallotta: a vallás egysége az ország ereje.

Az újhitűek atrocitásaiból Birónak elege volt, "markáns" eljárásait indokoltnak tekintette. E "markáns" eljárások a XVIII. században a történelmi képbe beillettek. Jóllehet hazánkban sohasem csattogtak hónapokig a gilotinok, de a népünk katolikus vallásos lelkületének jogfosztása elkezdődött. ennek a törekvésnek egyik nagymestere lehetett a már említett Schaffgottsch püspök is. A XIV. Benedek által Birónak írt levélből az derül ki, hogy maga a pápa sem szívesen húzott ujjat a boriszlói püspök köreivel. A levél túlságosan diplomatikus és protokolláris. Az Enchiridion sorsa így jószerével már a megírása pillanatában megpecsételődhetett. Annál is inkább, mert Mária Terézia uralkodásának második félidejében türelmesebb lett az újhitűekkel. A "Nos Rex" öntudatú felséges asszony akkor már igyekezett mindent kezében tartani (vagy őt tartották nagyon ügyesen kézben ... ?). Erre a második félidőre esett a deizmus, a febronianizmus, a gallikanizmus, a janzenizmus, Gerhard van Swielen, Martini és mások katolicitást fellazító szellemiségű ténykedése. Róma elismerte Biró munkáját, írásából oklevélben ad elismerést, ámde pecsétjét nem tette rá a Szentszék. Biró 18 levelet írt Rómába, azzal a céllal, hogy Róma adja közre művét, elismerve így annak igazságát. Hiába.

Egyházpolitikája

Biró útja ugyanaz mint amelyen Forgách és pázmány haladtak. Mindhárman az egységes, katolikus hazában látták az ország jövőjét.

A vegyesházasságokat ellenezte, s ezt kánonilag, biblikusan is indokolta, és pedagógiailag is alátámasztotta. A reverzálissal nem értett egyet. A vegyesvallású esküvőkhöz nem járult hozzá. A hitehagyást elítélte, de az aposztaták iránt felelősséget érzett. Visszatérítésükben követelte az egyház jogát, mondván, hogy a nép nagyrészt öntudatlanul téríttetett át az újhitre. Szekfű Gyula szerint Biró 44 templomot foglalt vissza protestánsoktól. Amikor értelmezni akarjuk ezeket a templom-visszafoglalásokat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a "cuius regio eius religio" középkori jogszabályt, ugyanis ennek az oldalvizein történtek meg a protestáns részről is a templomok elvétele.

Biró egyházpolitikájára rányomta bélyegét személyes konoksága, aktivitása, felelősségérzete, de hűséges, végsőkig kitartó katolicitása is. Mindez megtapasztalható az államhatalommal és a másvallásúakkal szemben egyaránt.

Ezeket a túllépéseket bírálhatjuk a XVIII. vagy a XVI-XVIII. század szemüvegén át, de semmi esetre sem a mai idők mérlegén" - írja Pehm József.

Biró és Róma

Márton püspök Róma-hűségét (akárcsak Prohászkáét) nem szabad egy pillanatra sem kétségbe vonni. Bár ő maga sohasem járt a Városban, a kapcsolata vele élőnek mondható. Hűségét és tiszteletét jezsuita körökben is méltatják és elismerik. Az, hogy Biró soha nem járt a Szent Városban, elég gyakori volt a barokk időkben. Az "ad limina" látogatások gyakorlata nem tartozott a mai értelemben vett szigorú elvárások közé, másrészt viszont az uralkodó-ház nem szerette főkegyúri jogánál fogva sem, ha a magyar püspökök Rómát járták. Ez a jelenség már II. József uralkodásának előszelét is éreztette. Így érveltek: az aggódó királyi udvarban "nem tetszik, ha a juhok pásztor nélkül maradnak". Ez ürügy volt a magyar püspökök itthon tartására.

Biró azonban kitűnő, alapos jelentéseket küldött Rómába, s tájékoztatta Krisztus földi helytartóját. Ezek a limina-jelentések a Congregatio szerint is elismerésre méltók.

Kiváló munkásságáról tanúskodnak. "Mindezekről kiváló püspöki püspöki mintakép bontakozott ki" - írták vele kapcsolatban Rómában. A Város, a Szentszék értékelte Birót "az eldiplomatizált Enchiridion" után is, hiszen igazi tridentista püspök volt. Egyedül talán a rezidencia kötelezettsége, nem túl szoros értelmezése, pontatlan betartása miatt lehetett volna neki szemrehányást tenni, mert hogy nem az egyházmegye ősi székhelyén, hanem Sümegen rezideált. Azonban ez is az egyházmegye területén van/volt, jogszabályokat tehát nem sértett.
      A tridenti előírásban az igehirdetés kötelezettsége a püspökre nézve legszigorúbb. Biró ennek is sokszorosan eleget tett. Még protestáns templomokban, gyülekezetekben is rendszeresen hirdetett Igét. Az egyházmegyei zsinatok megtartásának előírását nem teljesítette. Ennek korszellemből eredő politikai okai voltak, s talán jobb is, hogy nem tartott zsinatot Biró Márton. Visitatio canonica túlteljesítésével bőségesen pótolta ezt a hiányosságot, Róma szemében is.

A főispán

A kor joggyakorlatának megfelelően Biró a megyéspüspökséggel együtt a főispáni széket is betöltötte. Valóságos "diadalmenettel" vonult be a megyeszékhelyre. Nagy népszerűség övezte éveken át, mígnem 1753-ban egy ismeretlen, majd két ismert személy, Czuzy és Kiss feljelentették. Meg kell ismét jegyezni, hogy Biró elsősorban püspöknek tekintette magát. Megyei hivatalában alispánját gyakran bízta meg az ő helyettesítésével. Kár volt ezt tennie, mert az alispán Nemeskéry Kiss Sándor, aztán Czuzy Gáspár, majd Dubniczay kanonok a püspök ellenében kiválóan egymásra találtak. Czuzy ügyvéd, a református és tevékenysége rengeteg kedvezőtlen következménnyel járt Biróra nézve. Nem lehet sem kizárni, sem kijelenteni, hogy az Enchiridionnal kapcsolatosan volt-e valamelyiküknek valamilyen szerepe. Biró Czuzyt többször érte visszaéléseken, csalásokon, lebuktatta tetteit, ő azonban nyughatatlan maradt, lázított a főispán ellen, főleg protestáns körökben. Dubniczay kanonok személyes sértődés okán, amelyről nem bizonyítható, hogy Biró a forrás, kanonok létére szövetkezett Czuzyval és Kissel, valamint Kácsor Keresztély piaristával. Ennek a kompániának a két tagja jelenthette fel a püspököt a főispáni teendők körében elkövetett hibák miatt. A királynő 12 pontban kivizsgáltatta az ügyet (a vizsgáló komisszió elnöke Dubniczaynál szállt meg ...). Azonban a kivizsgálók távozásával sem értek véget a vádaskodások. A második bizottságot Klimó György pécsi püspök vezette (Birónak a szomszédos egyházmegyével már rengeteg baja volt korábban ... elképzelhető hogy mit érzett.). A vizsgálat végén intésben részesült. Az egészről csak ennyit jegyzett meg: "Veszprémben is volt comissio".

Biró Márton betelepítései

A veszprémi püspök hűséges volt a Habsburg-házhoz. Különösen nagy tisztelője volt Mária Teréziának. "Aulikus de kemény magyartermészet" volt, írja Pehm. Minden igyekezetével akadályozta az ország déli részének elszlávosítását. Zágrábbal hosszas, kemény harcot vívott.

Másik nagy nemzetépítő munkája a betelepítés volt. A XVIII. században a betelepítés gyakori jelenség Európában, hiszen háborúk, katasztrófák, járványok szükségessé tették. "Irtózatos pusztulást hozott falvakban, lakosságban a Török idő" - olvassuk Pehm könyvében. Különösen tragikus volt a helyzet Veszprém megyében. A bakonyi magyar falvakat kiirtotta a török és a német, az esetleg megmaradt lakosságot az éhség és nyomorúság űzte el. Biró főként bajorokat hozatott be Városlőd, Vöröstó, Barnag falvakba. A környék protestánsainak ez nyilván nem tetszett, hiszen a bajorok katolikusok. Az már csak adalékul szolgálhatott, hogy Biró betelepítései folyamatosak, rendszerezettek és szabályozottak voltak. A betelepítések közül is nagyon sok összetűzést jegyeztek, amelyek "Biró kontra protestánsok" jellegűek. ezek azonban messze "elmaradnak az angol önkénytől amely a katolikus íreket a földjeikből kiforgatta" - állítja Pehm.

A barokk Biró Márton

Keményvezetésű vasember, jellemezte tömören Pehm József. Gondoskodó gazda, jó sáfár, bőkezű adakozó és kiváló társasági ember, szíves vendéglátó is volt. "Gaudia Martini facit anser et amphora vini" - ez volt a Márton-napi szavajárása. Tartós, kedves barátságokat ápolt világiakkal is. Komaságban volt több családdal.

Tájékozott, olvasott ember, aki a bajba jutottakon szívesen, sokat segített. Sokszor állt ki a szegények ügyében, még cigányokéban is! Azokhoz a bűnösökhöz, közbűntényesekhez, akik már levezekelték bűnüket, emberséges, könyörületes tudott lenni. A gyászolókkal együtt érzett, az özvegyeket, árvákat gyámolította, segítette. Az erőszak, szigor és önkény nem állott egyéniségétől távol, de lelkületére még inkább volt jellemző a megbocsátás, a magnificentia, a magnanimitas, a rosszat soha fel nem rótta. Azok, akik a korábbi idők Biróját mézes-mázos embernek mutaták be, nagyot hibáztak, mert elfeledték azt a tényt, hogy a barokk az etikett korszaka is, különösen a XVIII. század. Azok pedig, akik Birót durva, agresszív embernek állították be, azt feledhették el, hogy a barokk kortól még nem idegen eszköz a "malleus haereticorum", ahogy magát Birót is titulálták. Ez az "eretnekek pörölye" testesült meg Pázmányban, Forgáchban s a magyar barokk nagyjaiban.

Általában azok szokták vádolni, akiknek Biró jelleme zavarta a személyiségét, gyengeségét. Biró Márton ingathatatlanságával, feddhetetlenségével, vallásosságával szilárd és mély hitével, magyarságával és emberségével, Mária kultuszával igazi barokk személyiség volt.

Alakja a magyar szellemi élet terén sem közömbös. Szekfű Biró munkásságában találta meg a magyar barokk lelkületét, benne látta meg legkifejezőbben a barokk "egyéniségét". A veszprémi püspök a "Fundamentum Regnorum" c. munkájában elemezte a királyság struktúráját, s mint egy emeletes házat, úgy mutatja azt be. A királyság fundamentumának a "quasi sacerdocitas"-t tekintette. Első szintje a nemzet hűsége, második a magyar nemzeti szabadság, harmadik az apostoli magyar korona, negyedik a király szerzette békesség: nyugalomban és dicsőségben. Innen az uralkodó a 8 boldogság grádicsán lépkedhet tovább.

A magyar rendi és nemzeti szabadságot az államszervezet részének, a nemzet jussának tekintette. Evvel együtt sarokpontja az állam eszméjének a királynő tisztelete. Valójában mintha egy alkotmányos monarchia fellé mutatna Biró állameszméje. Mária Terézia személyét, nem kis elfogultsággal, kötötte össze az ősi magyar Nagyasszony-kultusszal, és országát a Regnum Marianum eszméjével. Ez egyházmegyénk birói hagyatékokban gazdag templomépítészeti, művészeti emlékein is megtapasztalható, de kiterjed az egész Dunántúlra. Püspöksége alatt feléledt a szentek kultikus tisztelete, felpezsdült a vallásin élet. Ennek következtében megerősödött a tekintély, s az emberi méltóság, a szülők és idősebbek tisztelete, valamint az állami élet stabilizálódott. Az emberi méltóság ideája a tekintély eszméjéből nőtt ki. Biró azonban azt is vallotta, hogy a szabadság a nemességben teljesedik ki.

Biró az irodalomban

Prédikációinak gyűjteménye 29 kötetből áll. Ezeket itt felsorolni, ismertetni lehetetlen. Közülük csak a legismertebbekről érdemes néhány szót említeni. A talán legérdekesebbek a következők:

  • A feneketlen, kimeríthetetlen mélységű isteni titoknak ... c. Szentháromságról mondott ... (Pozsony, 1745)
  • Regnum decoris ... az ékesség országa. Mária Teréziát dicséri (Pozsony, 1741)
  • Maiestetica sessio ... A fenséges ülő ünnep ...Mária, Isten Anyja születésnapján (Pozsony, 1741)
  • Firmamentum Regnorum. Az országok erőssége (Pozsony, 1741)
  • Enchiridion
  • Micae et spicae. Morzsák és kalászok (Győr, 1756), ünnepekre.
  • Micae et spicae - Vízkeresztre (Győr, 1762)
  • Énekek és imádságok (Pest, 1784, Biró halála után)
  • Szent Vendelus élete (Kassa, 1763, Biró halála után)

Szívesen írt alkalmi verseket is. Chronostichonjainak valóságos gyűjteménye olvasható naplójában, római jelentésében, új templomokban, harangokon, a veszprémi Szentháromság szobron, latinul. Szenténekeket is szerzett, magyar nyelven, 1751-ben adta ki Cantus catholici c. énekeskönyvét. Ebből a Szentháromság és az Eukharisztia dicséretét zengők ma is ismerősök. A Szentháromság litániája csal részben az ő műve, viszont az ún. Szentes ma is ismerős, az ő lelki temréke.

A dunántúli lámpa-oltogató bakterek versét is neki tulajdonítják, "Kilencet ütött az óra ..." kezdettel. Elképzelhető, hiszen nagyon érzékeny volt a közrendre, közbiztonságra, közerkölcsre. Nagyon szerette édes anyanyelvét, a magyart. A szép beszédet még Pozsonyban, az országgyűlésen is jegyzetelte (Ma mit tehetne? ...). A latin nyelvű munkáiban is olvashatunk magyar részleteket. Néhány igazán "birói" kifejezés saját kora nyelvújító munkájából: aranyász (aranybányász), sajdit (sejt), lassú mise (csendes mise), élete mása (házastársa), bal-atyafi (kálomista), letakarodás (lefekvés), férfiúi emberkedés (katonáskodás), kullogva menni (szedett-vedett módon), pajktárs (pajkostárs → pajtás!).

Személyes példát adott a levelezési irodalom szorgalmazásában is. Népies fordulatokban bővelkedő magyar nyelvébresztő stílusa Révay Miklós piarista nyelvész-tanárnak is ihletője lett. A rétor Biró kitűnő teológus, biblikus, patrisztikus és historikus is. Politikai megfontolásból olykor túlzásokra is ragadtatta magát, például Lotharingiai Ferenc koronázása kapcsán az újdonsült császárt eukharisztikus magasságokba emelte. Pleonasztikus stílusa és a tárggyal való nagyfokú azonosulása miatt érte őt a szentimentalizmus vádja.

Biró irodalmi tevékenységét Pehm az udvari testőrirodalom, a nyelvújítás bölcsőjének előjeleként kezelte. Sokan az irodalomtörténészek közül a XVIII. század legjobb szónokai közé emelték, mindemellett az irodalom nagy mecénásának is tekintették. Ugyanilyen elkötelezett és érzékeny volt a művészetek s az építészet irányába is.

Biró a Dunántúl Pázmánya, példaképünk

Szokták Birót a Dunántúl Pázmányának nevezni, nem alaptalanul. Elsősorban azért nem, mert sok-sok hasonló életmomentum, sorshelyzet azonos az életükben. Aztán még inkább azért is, mert mindketten elkötelezett tridentisták, pápa-hűek, Habsburg-hűek, de legalább annyira magyarok, hazafiak, népük, anyanyelvük s a magyar katolicitás szerelmesei, fáradhatatlan munkásai, szolgálói voltak. Biró Márton méltó az utókor, az egyházmegye, Veszprém, a Dunántúl tiszteletére, megbecsülésére. Úgy gondolom quasi - kötelező őt tisztelnie minden intelligens veszprémi polgárnak.

Életével, munkásságával zseniális módon foglalkozott Pehm (Mindszenty) József. Ha valaha született igazán teljességre törekvő, tökéletesnek mondható monográfia közel 200 év távlatából, akkor ez az egykori zalaegerszegi plébános műve. Biográfia, kortörténet, dokumentárium, a maga teljes "Sitz im Leben"-jével, hatalmas dokumentációs anyagával és kitűnő regiszterrel. Úgy gondolom, szakembert, történészt, teológust és laikust egyaránt ámulatba ejt ez a grandiózus munka, amely már sejteti Mindszenty József zseniális szellemiségét is.

Úgy érzem, Veszprém város polgári közönsége tudatában Padányi Biró Márton hatalmas szellemisége és óriási munkássága még mindig nem eléggé ismert. Méltán megérdemelné egy utca vagy egy tér elnevezését.

A Padányi Biró Márton Római Katolikus Általános Iskola azért vette fel az ő nevét 1991-ben, mert Biró Márton példaértékű, követendő személyiség. A fenti dolgozat, pontosabban Pehm József kutatása és disszertációja igazolja és bizonyítja ezt a példás egyéniséget, emberi, főpapi, szellemi, lelki és pedagógiai nagyságát. Géniusza, munkássága, alkotása ma is itt él közöttünk és továbbmunkálkodik. A Várban járva találkozhatunk keze nyomával, építményeivel. Imádkozhatunk a Szentháromság oszlopnál, vagy sírjánál a Székesegyházban. Jel-értékű életéről jelek tesznek tanúságot Veszprémben. Bíztunk és bízunk benne, hogy iskolája is jellé vált. Bíztunk abban is, hogy Padányi Biró Márton jelmondata: "Tu, Domine, Spes mea" a nevét viselő iskola ifjúságának is szívébe vésődik és életprogramjává válik. ebben a reményben vettük fel, és érdemes viselni az Ő nevét.

Veress József

Irodalom

  • Pehm József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zalaegerszeg, 1934. (az idézetek forrása is)
  • Hóman - Szekfű: Magyar Történet IV. Budapest, Maecenas, 1990.
  • Bontó Józsefné: A veszprémi Csatár-hegyi búcsú története. Veszprém, 1995.
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. Budapest, 1988.
  • Magyar Katolikus Lexikon I-VIII. Budapest, SzIT, 1993.
  • Padányi Krónika 1. és 2. száma. Veszprém, Padányi.
  • Megyei Pedagógiai Körkép. Veszprém, 1991. 5. sz.
  • Megyei Ped. Körkép. Veszprém, 1992. 3-4. sz.
  • Herman Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, Auróra könyvek.
  • Eötvös Károly: A Bakony. Budapest, 1909.
  • Mészáros Veronika: Család és háztörténet egy veszprémi temetőhegyi régi német família tagjának emlékei alapján. In Veszprém Megyei Múzeum: Közlemények 2002.
  • Lankefi J.: Veszprém megye betelepülése a török hódoltság után. Veszprém megyei honismereti tanulmányok, 1996.
  • Hungler József: Veszprém településtörténete. Veszprém, 1988.
  • Rákai Attila: A veszprémi Szent László plébánia templomának története. Veszprém, Érseki Teológia (szakdolgozat), 2002.

Egyéb leírások (külső linkek):


A weblaplekérésének dátuma: 2017. november 20 hétfő
© 1991-2017 - Padányi Katolikus Iskola, Veszprém (Hungary)