Ranolder János püspök élete és munkássága

Forrás: Endrédi Lajosné: 125 éves a Veszprémi 3.sz. ált.iskola. Az iskola története 1854-1948-ig (kézirat, 1979).

Nyolc leánynevelőintézetet alapított hazánkban a XIX. században. Ezzel beírta nevét oktatásügyünk történetébe. 125 évvel ezelőtt vetette meg iskolánk alapjait is.

A mai veszprémi felnőtteket érdekelheti, vajon ki volt ő, honnan jött, miként élt, mit és miért tett, hogy városunk egyik legrégibb gyermekintézményét életre hívta.

Ha a közélet nagyjainak életét tanulmányozzuk, tapasztaljuk, hogy az alkotó emberek szerények, magányosak, de rendkívüli akaraterő lakik bennük, és közérdekű céljaikban rendületlenül hisznek, és erre teszik fel életüket. Ilyen ember volt Ranolder püspök is.

1806. május 16-án született Pécsett. Ranolder Ferenc kesztyűs mester és Hubács Cecília fia. Nem folytatta apja mesterségét, hanem az akkori tanulási lehetőségek között a legmagasabbra jutott fel. Pécsett és Pesten tanul, kitűnő eredménnyel végzi egyetemi tanulmányait. 1829-ben pappá szentelik. 1831-ben teológiai doktorátust szerez a Bécsi Egyetemen. 1841-ben Pesten egyetemi tanár és hitszónok.

Ezekben az időkben beutazta Magyarországot, majd Európa majdnem minden országát. Úti élményeit a Religio és Nevelés c. folyóirat 1843-46. éffolyamaiban jelentette meg. 1845-ben pécsi kanonok, szemináriumi rektor lesz. 1849-ben Bécsben a magyar egyházi ügyek előadója. E beosztásában irányult rá az uralkodó figyelme, és kapta meg a magas kinevezést, amikor Zichy Domonkos lemondásával megürült a Veszprémi Püspökség.

Nehéz körülmények között vette át az ősi egyházmegye vezetését. A vesztett szabadságharc után a bécsi önkény nehezedett az országra. A megalázott nemzet fiai ugyanakkor gyanús szemmel néztek mindenkit, aki a bécsi udvar kegyéből jutott bármilyen vezető állásba. Nagy tapintatra volt tehátszüksége a fiatal püspöknek, hogy megnyerje hívei bizalmát és szeretetét.

1850. május 12-én szülővárosában, Pécsett szentelteti magát püspökké.

1850. május 19-én, pünkösd ünnepén tartotta ünnepélyes székfoglalóját Veszprémben. Első tevékenysége az volt, hogy a szegények között 1000 Ft-ot osztatott szét. Ezzel jelezte, hogy működésének egyik célkitűzése a jótékonyság gyakorlása, s ezzel a kedélyek lecsillapítása. Főleg az utóbbi került sok és nehéz küzdelembe. Vigyáznia kellett, nehogy elveszítse a bécsi kormánykörök bizalmát, de még jobban vigyáznia kellett, hogy megnyerje hívei szeretetét. Amikor a szabadságharcban részt vetteket keresték a katonai hatóságok, akkor ő a veszélyben levő káplánokat, plébánosokat magához hívatta, "megdorgálta", és valamelyik zárdába internálta, helyesebben elrejtette őket. A katonai hatóságoknak pedig azt felelte, hogy az illetők már büntetés alatt állnak. Mindezek ellenére is bizalmatlan volt vele szemben a közvélemény, legalábbis kezdetben.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy anikor a szobrot akart emeltetni Kisfaludy Sándornak Sümegen, a rokonság tiltakozott ez ellen.

Amikor az alkotmány visszaállítását célzó memorandumot is aláírta, ezzel egy időre a bécsi udvar neheztelését vonta magára. De ő nem törődött ezzel. Ment a maga útján, hogy céljait elérje. Ekkor kezdődött életének legtevékenyebb, legeredményesebb szakasza. Megértve és megismerve népének helyzetét, és műveltségének alacsony színvonalát, elhatározta, hogy szellemi képességeit és anyagi lehetőségeit elsősorban a nőnevelés fellendítésére fordítja.

Ismerte jól az akkori kor viszonyait. Tudta, hogy a forradalmak eszméje él a nép körében. Tapasztalta, hogy a hitetlenség divatossá kezd válni. Látta, hogy bomlófélben vannak a családok, különösen az iparosoknál. Érezte, hogy a "vallástalanság mételye" átragadt a városi polgárságra is. A vallási viszonyok ilyen alakulása gondolkodásra késztette és tettekre buzdította. Felismerte a helyzetet, és bölcs előrelátással védőeszközökről gondoskodott.

Az ő nevét hirdetik az általa alapított iskolák Pesten, Pécsett és egyházmegyéje öt városában: Veszprémben (kettő), Pápán, Keszthelyen, Kaposvárott és Tapolcán. A létesített leánynevelő intézetek vezetését részben a Páli Szent Vince leányaira: az Irgalmas Nővérekre, kisebb részben az Angolkisasszonyokra bízta.

Meghalt 1875. szeptember 12-én. Veszprém város hálából az alsóvárosi temetőben sírboltot építtetett számára.