Takács Lajos
Első alapítás: Irgalmasok Veszprémben
Forrás: Takács Lajos: Ranolder János veszprémi püspök élete és munkássága
1806-1875.
Veszprém, 1987. A "Veszprémi Egyházmegye Múltjából" című sorozat 14. kötete, 1988.
Ha egy háború fél évszázaddal is visszavetheti a szellemi műveltséget, mennyivel inkább visszavetették ezt nemzetünknek a mongolok, törökök és az abszolutizmus ellen folytatott harcai.
Míg a 13. sz. második felében országos hírű volt a veszprémi káptalani iskola, a XVII. és XVIII. századot nagyfokú elmaradottság jellemezte. Alig volt ekkor iskolája a városnak. Bár a lakosság túlnyomó többsége katolikus volt, ennek ellenére csak egy katolikus iskola szolgálta az alsó fokú képzést.
Más volt a helyzet a protestánsoknál, akik jóval kevesebben voltak a katolikusoknál, mégis szintén egy-egy iskolát mondhattak magukénak a városban. Élve az önálló egyházszervezetet biztosító törvények adta lehetőséggel, a református egyházközség 1614-ben megszervezte iskoláját, lévén az "egyház kedves leánya és veteményes kertje az iskola". Ezt követte 1788-ban az evangélikus iskola megnyitása.
Veszprém lakosainak a száma a 19. század elején 12 002 volt. Ismert az iskolás korú gyermekek száma is, bár mai értelemben vett tankötelezettségről e korban nem beszélhetünk. A 6-12 évesek száma: 1468, a 13-15 évesek pedig 712-en voltak.
E számadatok is jelzik, mennyire sürgetővé vált újabb iskolák építése, különösen nőnevelő intézetek alapítása, mert a lányok voltak hátrányosabb helyzetben.
A katolikusoknál a gondot növelte az a tény is, hogy Kopácsy veszprémi püspöknek esztergomi érsekké történt kinevezésekor az általa 1825-ben alapított "Institutio candidatorum ad magisteria" elnevezésű tanítóképző intézet 1842-ben megszűnt. Ettől kezdve az egyébként is szűkös egyetlen katolikus iskola kényszerült helyet biztosítani a tanítók képzésére. A távozó volt veszprémi püspök, Kopácsy József 10 ezer forinttal vetette meg az alapját egy létesítendő új iskolának. Példáját követték nemcsak a kanonokok, mint Schupfhagen György és Szüts István, a nagyprépost Küllei János, hanem világiak is felkarolták az ügyet. Így egy kereskedő özvegye, Schmidt Mihályné sz. Baumann Katalin évenként 1200 forintot jövedelmező házát ajándékozta e célra. Nem feledkezett meg e célról az 1849-ben lemondott Zichy Domonkos püspök sem, aki a veszprémi káptalannak írt búcsúlevelében sok adománya között a leánynevelés céljaira juttatott 1200 forintot, hogy az utóbbi erkölcsi romlottságának a családi nevelés elhanyagolása az oka, ha tehát jobb és szebb életet akarunk, a családnál kell kezdeni a nevelést. Legsürgősebb feladat tehát a leányok, mint leendő családanyák nevelése.
Ezeknek a jótékony adazóknak a sorába állt be Ranolder püspök, aki az Irgalmas nővérek Intézetének alapítására és fenntartására 40 000 Ft értékű alapítványt tett, melyből 20 000 Ft készpénzt 5%-os kamat mellett a veszprémi Takarékpénztárban helyezett el, ezután 12 000 Ft névértékű Pécs-barcsi vasútrészvényt, valamint 8000 Ft értékben Magyar Földhitelintézeti záloglevelet vásárolt. Így az egyéb mások által tett alapítványokkal összesen 85 000 Ft tőke állt rendelkezésre az iskola létesítéséhez.
Az iskolaépítést megelőzően Ranolder püspök és a grazi Irgalmas Nővérek főnöknője, Brandis Leopoldina szerződést kötöttek. E szerződésben a püspök kötelezte magát, hogy a nővérek megélhetését biztosítani fogja. A szerződésben felsorolt bútorokkal és egyéb szükségesekkel ellátott házat bocsájt rendelkezésükre, melyeket az átadáskor leltározva vesznek át a nővérek. (Mindezeket a szerződés 2., 3. és 4. pontja tartalmazza.)
Az 1. pont a nővérek hatáskörét határozza meg. Ha a nővér megbetegszik, a intézet költéségén kell ápolni. A munkára képtelenné váltakat szintén az intézet tartsa el.
Az 5. § szerint egy-egy apáca tartásáért 200 Ft biztosítandó. A püspök megvásárolta Ferenczi polgármester házát ott, ahol a Petőfi u. a Fő utcához csatlakozik (mai Vöröshadsereg tér). Ez az egyemeletes úri ház díszes helyen, az akkori belvárosi piacon állt. Az épület pontos helyét korabeli térképek segítségével sikerült megállapítani:
Az Orsz. Levéltár Térképtárában eredetileg megtalálható, de megtekinthető a Megyei Levéltár filmtárában is az az 1857-ből való kataszteri térkép, mely az első zárda helyét kereszttel jelöli.
1857-ből származik az a térkép is, melyen az előzővel szemben itt a 48-as házszám olvasható. Ennek a térképnek az érdekessége az, hogy Ferenc József császár látogatására készült, az utcák díszkivilágításának bejelölésére.
Végül az első iskola helye teljes bizonyossággal megállapítható az 1862-es eredetiben megőrzött adójegyzék alapján, mely szerint az Irgalmas Nővérek Intézete valóban a 48-as számú ház.
A megvásárolt házat Ranolder kellőképpen átalakíttatta és minden szükséges bútorzattal felszereltette. Az iskola építésének ügyeit teljesen rokonára, Szentirmay Józsefre, mint kőművesmesterre bízta, aki a püspök nevében azután személyesen elintézett mindent. Ő csinálta a terveket, ő szerződött az építészekkel is. Innen van, hogy az intézet építésére vonatkozó írásbeli adatot nem maradtak fenn a püspöki levéltárban.
Az intézet 1854 nyarán már teljesen készen állva várta új lakóinak megérkezését. Már előre, 1854 elején közölte tervét a pesti nővérekkel, akik főnöknője mindjárt továbbította is ezt a tervet a gráci főnöknőnek, Brandisnak.
Brandis Leopoldina február 16-án kelt levelében örömét fejezte ki a püspök terve fölött és készséggel hajlandó megtenni mindent, csak azt tudassa vele, hogy milyen munkára óhajtja alkalmazni a nővéreket, mert ettől függ a kiválogatásuk. Augusztus 3-án viszont már arról értesíti Ranoldert, hogy augusztus 11-én indulnak a nővérek Grácból és 12-en érkeznek Veszprémbe, akikhez Pesten csatlakozik még két nővér. Amint a város polgárai megtudták a hírt, kíváncsian várták a nővéreket. Elérkezett 1854. augusztus 12-e. Megjött a 12 irgalmas nővér, név szerint: Schöfl Margit főnöknő, Gunsch Mária, Valner Erzsébet, Rosegger Vincetia, Minczinger Dominika, Kels Philomena iskola-nővérek. Ugyanakkor velük jött 6 ápolónővér a kórház számára.
Grácból Bécsbe, Bécsből Pestre már az akkor forgalomban lévő vonaton jöttek, ahonnan kocsin tették meg az utat Veszprémig. Útközben betértek Székesfehérvárra, ahol Farkas püspök vendégei voltak. A nővéreket elkísérték új hazájukba elöljáróik: Schlik Domonkos (lazarista) a rend vizitátora és Brandis Leopoldina tartományi főnöknő is. Késő este. 9-10 óra közötti idő volt, amikor kocsijuk a püspöki székház előtt megállt, amelyeknek kapujában Pribék István, Veszprém város plébánosa, rajta kívűl a püspöki titkár és két káplán fogadta a vendégeket.
A püspöki rezidencia előtt hatalmas tömeg gyűlt össze lelkesen éljenezve, mindenki látni kívánta Szent Vince leányait, akik siettek fel a püspökhöz, hogy hálájukat és tiszteletüket fejezzék ki "megtelepítésükért". Ranolder János szívélyesen és magyaros vendégszeretettel fogadta őket, s mindaddig saját házának vendégei voltak, míg új otthonukban be nem rendezkedtek.
Még ugyanaznap, augusztus 12-én, vacsora után püspöki fogaton a kedves nővéreket tartományi főnöknőjükkel együtt levitette új házukba, hogy ott pihenhessék ki a hosszú utazás fáradalmait.
Augusztus 15-én történt ünnepélyes beiktatásuk, és az iskola ünnepélyes átadása a város lakossága jelenlétében. Az ünnepség lefolyását a "Religio" folyóirat "Az irgalmas nénék Veszprémben" cím alatt folytatólagosan közli. A katedrálisból indult meg a menet a püspöki mise és beszéd után. "A szűzek mindegyikét városunk egy-egy előkelő hölgye vezeté, úgyhogy majd minden osztály képviselteték". A leendő tanítványok fehér ruhában és fehér koszorúkkal a fejükön kísérték őket. Ezt követte a ház megáldása. A tanodában egy kislány köszöntötte a nővéreket. A püspök a házban külön kápolnáról is gondoskodott.
A nővérek csendes és kitartó munkája ezzel elkezdődött. Az új iskolaév megnyitásával 4 elemi leányosztály és két kézimunka-iskola készen várta a város minden rendű és rangú lakójának leánygyermekeit. A két munkaosztály közül az egyikbe a város szegényebb sorsú, a másikba pedig előkelőbb leánykák jártak. Ez utóbbi osztályt Valner Erzsébet francia származású párizsi irgalmas nővér vezette, és fennállt mindaddig, míg ugyancsak Ranolder 1860-ban az Angolkisasszonyokat is be nem hozta a városba, s akkor ez megszűnt. A másik munkaosztályban Minczinger Dominika oktatta a szükséges és hasznos kézimunkára a leánykákat. Ugyancsak 1854-ben a tanév kezdetén az intézet egy új magyar származású nővérrel, Nemes Eufráziával gyarapodott.
1854 október első napjaiban megkezdődött az új iskolában a beíratás és nemsokára a tanítás. A szülők siettek beadni gyermekeiket, úgy hogy már kezdetben meglehetősen népes volt a négy elemi osztály és a két munkaosztály.
Az iskola oktató-nevelő munkáját az első tanítási naptól kezdve a vallás-erkölcsi nevelés hatotta át. Az elemi ismeretek oktatása mellett a hitoktatással, az egyházi énekek tanításával, a leánytanulók rendszeres templomba járásával, a "Mária gyermekek egylet"-ének megalapításával az irgalmas nővérek fogadalmukat teljesítették, és a katolikus egyházat erősítették.
Az iskola magyar szellemének biztosítása érdekében Ranolder 1857-ben elhatározta, hogy nyolc magyar leányt küld Grácba, hogy ott az iskolanővéreknél a nevelés tudományával kiképezvén magukat, Veszprémben és majd a Pápán alapítandó növeldékben lennének alkalmazva. 1861. április 13-án Ripper Nepomucene főnöknő, felettes hatóságának beleegyezésével és támogatásával megnyitotta az iskola internátusát, mely fontos mozzanat volt az intézet életében. - Az internátusba szegény, árva leányokat vettek fel, akiknek ingyenes vagy szerény díjazás mellett otthont biztosítottak. De szerény vidéki és helybeli családok gyermekeit is szívesen felvették bentlakó növendéknek, akikkel időt, fáradságot nem kímélve foglalkoztak. Nevelési céljuk az volt, hogy a növendékek felnőve hasznos tagjai lehessenek az "egyháznak és hazának". Az internátusba felvett leányok száma először 10-20 között volt. Később az intézet helyiségeinek kibővítésével a létszám 60-70 között váltakozott. Az internátus felállításával a régi Ferenczi-féle ház szűknek bizonyult. Gondoskodni kellett tehát új épületekről. Ranolder János örömmel látta az intézet fejlődését, ezért mindent megtett, hogy a zárda a fokozatos fejlődés útján megmaradjon. Megvette az intézet északi szomszédságában fekvő négy földszintes házat. Az 1867-ben megkötött kiegyezés jelentősen előmozdította a polgárság fejlődését. Szembetűnő ez Veszprémben is, s az 1890-es években a város lakosságának a száma 13 ezerre emelkedett. Bár a Székesfehérvár-Celldömölki vasútépítés miatt Veszprém tulajdonképpen vasút nélkül maradt, mégis piacával, hetivásáraival, fontos hivatalaival, intézményeivel, iskoláival a környék központja lett. 1875-ben Veszprém rendezett tanácsú város, s ezzel az önálló fejlődés útjára léphetett.
Nagymértékben befolyásolta Veszprém kulturális fejlődését az első népoktatási törvénynek, az 1868. évi XXXVIII. törvénycikknek a megszületése. Ennek eredményeképpen sor kerülhetett a korszerű népoktatás megvalósítására. Mivel a törvény előírta a 6-12 éves fiúk és lányok mindennapos iskolai, és 12-15 éves korig az ismétlőiskolai tankötelezettséget, ezért itt is megnőtt az iskolába iratkozók száma. Az Irgalmas Nővérek Intézete is szűknek bizonyult a gyerekek befogadására. Elsősorban ezért került sor az új iskola építésére. Másrészt az iskola nevelési szempontból sem felelt meg a követelményeknek, hiszen a piactéren állt, ahol a piaci zaj és hetivásárok zavarták az iskola életét. Ezért határozta el Ranolder püspök, hogy olyan nevelőintézetet alapít, mely minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek.
Óhaját tehát felterjesztette a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, ahonnét csakhamar ,egkapta az építési engedélyt.
Az új intézetet 1870-ben kezdték építeni a Szt. Anna téren (ma Béke tér 7.sz.). Mostani alakjában 1872-ben készült el. A Petőfi utcai régi iskolát a püspök azonnal eladta, mely aztán többször cserélt gazdát. 1872 szeptemberében hagyták el a nővérek a régi intézetet, és az új otthont néhány nap alatt be is rendezték. Az új intézetbe lépve balról egy fogadó, jobbról a kapus nővér szobája volt. A földszinten helyezkedett el a 4 elemi osztály és a női kézimunka osztály. Itt volt a konyha, mosókonyha, cselédszoba, 2 kamra, továbbá az ebédlő. - Az emeleten a kápolna, sekrestye, egy vendég-és egy zongoraszoba, a nővérek nappali és hálótermei, a főnöknő szobájával helyezkedett el. Ezenkívűl egy betegszoba, és a bentlakó növendékek nappali szobája és két hálóterme.
A nevelőintézet déli részén terült el a fásított udvar, és a gyümölcsfákkal beültetett házikert, mely kellemes időtöltést biztosított nővéreknek és növendékeknek egyaránt. 1876-ban 57 bentlakója volt az iskolának, évi 140 Ft-ot fizettek és teljes ellátást kaptak (ruhát is). 12 leány ingyenes volt. Az iskola 6 osztályába 522 leány járt, és 9 nővér tanította őket.
Maga az épület megfelelt a kor és az oktatás-nevelés követelményeinek. 1903-1904-ben kiadott iskolai "Értesítő"-ben ezt olvashatjuk az új iskoláról: "Az egész intézet szilárd építmény, annyira, hogy szakértők szerint egész könnyen megbírna akár még egy emeletet. Száraz és egészséges. Különösen szép tágasak az elemi iskola osztályai, melyekbe 100-100 növendék járt osztályonként.".
