2022.május 25-én szerdán a csípős hajnal ellenére mindenki talpon volt, és az iskola elől elindultunk az 5 napos erdélyi utazásra. 6 óra múlva megérkeztünk az első megállónkhoz: Nagyváradra. Megnéztük a várat, amely a középkorban fontos szerepet játszott a török ellenes harcokban, majd miután az Oszmán Birodalom elfoglalta, vilajet központ lett. A várban II. Rákóczi Györgyre emlékeztünk, akit a szászfenesi csata után szállítottak ide, és itt halt bele sérüléseibe. Ezt követően megtekintettük a csodálatos barokk székesegyházat, és elkészültek az első csoportképek is. Buszra szálltunk, majd rövid szünetet tartottunk Erdély kapujánál: a Király-hágónál, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a vidékre. Végül a szállásra értünk, Kolozsvárra. Elfoglaltuk a szobákat, majd egy-két csocsóparti után csapatostul elmentünk a főtérre. Megnéztük a teret meghatározó Szent Mihály-templomot, mely Erdély második legnagyobb gótikus temploma, és Fadrusz János legnagyobb alkotását, Mátyás király lovas szobrát. Innen továbbsétáltunk Mátyás király szülőházához, amivel szemben megemlékeztünk Bocskai István fejedelmünkről és születésének körülményeiről. Másnap nem tétlenkedtünk sokat, elhagytuk a szállást, majd egy óra buszút múlva elérkeztünk az első látványossághoz, a Tordai sóbányához (Salina Turda). A név korántsem fedi a valóságot, mert a bánya egy monumentális turistacélpont, földfelszín alatti tóval, óriáskerékkel és megannyi más érdekességgel, mindez két, 13 emelet mély, mesterségesen kialakított sóbarlangban.Nem messze a bányától található a második úticélunk: a Tordai- hasadék, melyben egy nagy túrával mozogtuk le a buszban ülést. Az osztály nagy része a tetejére is feljött, ahonnan gyönyörű volt kilátás.Nem sokkal később egy új helyre érkeztünk, Európa legnagyobb heliotermikus állóvizéhez: a szovátai Medve-tóhoz, majd egy kis pihenő után folytattuk az utunkat a szállásig. Nyikómalomfalván csak magyar anyanyelvű emberek élnek, akik nagyon vendégszeretőek, ezt tanáraink és mi is megtapasztaltuk a finom székely vacsorával és a kellemes szobákkal.A harmadik nap is mozgalmasan telt, meglátogattuk Korond híres kirakodóvásárát, majd ismét egy hosszabb buszút után egy újabb látnivalóhoz érkeztünk. A Békás-szoros óriási sziklái között barangoltunk, követve a patakot, majd visszamentünk a Gyilkos-tóhoz, ahol az osztály két részre oszlott: azokra, akik Nóra nénivel a tó körül sétáltak és a "keményekre", akik Feri bácsival és Áron tanár úrral egy hosszabb és kimerítőbb túrát tettek az 1344 méter magas Kis-Cohárdra. Én is ott voltam, és állítom, hogy bár fárasztó volt a felfelé menet, az ottani kilátásért ezerszer megérte. Estefelé koszorúztunk a szoborparkban Székelyudvarhelyen, majd az osztály kapott egy kis kötetlen szabadidőt.A negyedik napon a Szent Anna- tónál álltunk meg először, de mielőtt a krátertóhoz mentünk volna, egy idegenvezetésen vettünk részt a mellette található Mohos-tőzeglápon. Bálványosfürdőn már távolról is éreztük, hogy hova megyünk. A Büdös-barlang nagyon érdekes volt a kén és a kéngáz okozta kémiai hatások miatt, a barlang neve pedig tökéletesen visszatükrözte a valóságot. A hegy, melyben a barlang található egy kialudt, de még aktív vulkán, ezt megfigyelhettük az Apor lányok feredőjénél, ahol a kis medencékben a kén és a szén- dioxid miatt állandóan pezsgett a víz. Ez nagyon tetszett Nóra néninek:)...Áron tanár úr pedig még ki is próbálta a "pezsgőfürdőt" a lábán…Csíksomlyón megnéztük a híres Mária kegyhelyet, és elsétáltunk a borvizet megkóstolni. Ott ért minket egy kis incidens: amint beszálltunk a buszba mindenki telefonjára érkezett egy értesítés, miszerint két medve van a környéken.Az utolsó napon korán összepakoltunk, majd elindultunk. Jónéhány óra múlva megálltunk Kőrösfőn, ahol megnéztük a 4 fiatornyos, zsindelytetős, festett fakazettás mennyezetű, belső falfreskókkal és kalotaszegi szőttes díszítésekkel is büszkélkedő református templomot. Ismét buszra szálltunk, fél óra múlva meglátogattuk Sebesvárt, Kalotaszeg legjelentősebb várát, a Bocskai-felkelés kirobbanásának helyszínét. Körbejártuk és bementünk a várromba, majd visszaindultunk Magyarországra.Egy-két "technikai szünet" és a határátkelés után az út már nem is tűnt olyan hosszúnak, és este 9 körül már Veszprémbe érkeztünk.Nagyon tartalmas, izgalmas, tanulságos és vicces kaland volt ez az osztályunknak, köszönjük az osztályfőnökünknek és a kísérő tanároknak a szervezést.

Résztvevő osztályok:
9. E osztályfőnök: Zsilinszky Cecília
9.A osztályfőnök: Berkes Angéla
11.E osztályfőnök: Sárrétiné Henn Anita
Kísérőtanár: Zeitler Gusztáv
Idegenvezetőnk: Káposzta Lajos
Hétfőn korán reggel indultunk nagy utunkra szerencsére remek időjárással. Hosszú út állt előttünk. Mikor a határon átjutottunk, egy kicsit mindenki felocsúdott, már nincs sok hátra. Kanyargós, erdei utakon haladtunk keresztül, amikor megpillantottuk az első erdélyi falvakat.
1. nap: hétfőAz első megálló Arad, az aradi vértanúk emlékműve, ahol méltó tiszteletet adva megemlékeztünk hőseinkről és a magyar himnuszt énekelve koszorúztunk. Guszti bácsi pedig elmesélt nekünk minden fontos tudnivalót a vértanúkkal kapcsolatban. Bevallom egy kicsit elszomorított mennyire beépítették az emlékmű körülötti területet, így nem volt olyan feltűnő helyen, mivel Aradot nagy részt románok lakják.Második megállónk Marosillye, ahol meglátogattuk Bethlen Gábor szülőházát és a vele kapcsolatosan fennmaradt tárgyakat. A házmester sok érdekességet mesélt nekünk és egy kis filmet is megtekinthettünk a ház pincéjében, ahol hűsölhettünk a kinti meleg után.A következő helyszín Déva. Miután lepakoltuk buszunkról bőröndjeinket, elsétáltunk Böjte Csaba ferences szerzetes által alapított Szent Ferenc Gyermekotthonhoz , ahova adományokat vittünk az ott élő fiatalok számára. Lehetőségünk volt a helyi diákokkal találkozni, játszani, röplabdázni, focizni a lakótelep pályáján. A mozgás, a hosszú utazás után nekünk is nagyon jól esett. A gyerekek története és élete az otthonban megérintett bennünket és elgondolkoztatott mindannyiunkat.A szállásra visszavezető úton már besötétedett, így megtekinthettük a távolban kivilágított Déva-várát, a várost, valamint egy ortodox templomot, ahova bementünk és nagy örömmel fogadtak minket. A pópa angol nyelvű kiselőadást tartott. Mindenki elfáradt, de a szálláson valamennyire kipihentük magunkat.
2. nap: keddFelpakoltunk ismét a buszra, ám mielőtt elindultunk volna nem hagyhattuk ki Déva-várának megtekintését. Megkezdtük túránkat felfelé, a szerpentines ösvényeken rendkívül kedves idegenvezetőnkkel. Sajnos a vár éppen felújítás alatt állt, ezért nem tudtuk bejárni az egészet, de a kilátás pazar volt és meghallgattuk Déva-várának mondáját is.Meredek lépcsőn jutottunk le a magasból és folyattuk a kirándulást Nagyszebenre. Már a buszról láthattuk a Fogarasi-havasok bérceit, melyet mindenki megcsodált. Tettünk egy városi sétát, megnéztük a város régi épületeit, emlékműveit és egy kis fagyizásra is volt lehetőség. A séta után Csíkszeredába utaztunk, ahol két éjszakára foglaltuk el szállásunkat.Petőfi Sándor nagy költőnk halálának helyét felkeresve Segesváron meglátogattuk a Petőfi Múzeumot. Koszorúzás, éneklés és új ismeretek szerzése tette emlékezetessé ezt az alkalmat.
3. nap: szerdaReggeli után kipihenten ültünk a buszba és utunkat a hatalmas hegyek felé kezdtük meg. A hosszanti legelőket és birkanyájakat felváltotta a szerpentines, keskeny, fenyvesekkel tarkított hegyi út. Megérkeztünk a Békás-szoros kapujához, ahol még soha nem látott nagy ormok, bércek, hegyi patakok fogadtak bennünket. Kicsit sétáltunk a szorosban, majd a Gyilkos-tó következett, ahol tettünk egy túrát, megcsodálva a hegyi tavat, az abból kiálló hegyes farönköket és a gyönyörű panorámát. Kicsit szemerkélt az eső, de nem riasztott el bennünket a sétától.Ezen a napon különleges ebédünk volt. Marosfőn. Megtekintettünk egy helyi gazdaságot. A vendéglátónk szívélyesen fogadott bennünket és a hegyen élő pásztorok által készített sajtokból, kolbászokból, szalonnából, májkrémekből, padlizsánkrémből és isteni házi lekvárokból falatoztunk.A hegyről lefelé bőrig áztunk, de inkább élményként éltük meg az esőt, mint rossz tapasztalatként. Szerencsére számítottunk rá, így hamar átöltöztünk a buszon, és szárazan folytattuk utunkat hazafelé. Mádéfalva mellett vitt el az utunk és meghatottan álltunk meg a mádéfalvi veszedelem emlékére állított emlékműnél. Természetesen itt is helyeztünk el koszorút.
4. nap: csütörtökCsíksomlyón a híres Mária kegyhelyet látogattuk meg. A templomban énekeltünk, imádkoztunk tanáraink vezetésével, majd sorban megérintettük az 500 éves Szűzanya szobrának lábát. Nagyon meghitt pillanat volt. Felzarándokoltunk a hármas oltárhoz a nyeregbe, ahol a búcsúk alkalmával évről - évre több százezer ember gyűlik össze. Boldogan énekeltük a magyarság népdalait, a székely és magyar himnuszokat. A Csík zenekar Hazám, hazám dalát, a Nélküled című slágert és a Ghymes együttes Kézfogás dalát is elénekeltük. Egészen más volt ezeket megszólaltatni lakóhelyünktől 1000km - re. Felejthetetlen élmény volt. Utunk során többször találkoztunk magyarországi diák csoporttal. Itt a pécsiekkel együtt énekeltünk. Gyönyörű élmény volt.Akik Csíksomlyóra látogatnak, gyakran elmennek az ezer éves határra. Gyimesbükkön ezért mi is felkerestük az őrházat. És természetesen itt is koszorúztunk.Következő szállásunk felé haladva megálltunk, hogy megnézzük Székelyudvarhelyet.Itt szabad foglalkozás keretében mindenki felfedezhette a település központját, majd tovább utaztunk esti szállásunk felé. Útközben egy különleges helyen álltunk meg, Farkaslakán a székelykapuk emlékhelyén.Idegenvezetőnk minden kihagyhatatlan helyre felhívta a figyelmünket, így természetesen megálltunk Tamási Áron nyughelye mellett is, és megkoszorúztuk a híres erdélyi író sírját.A szálláson Székelyszentléleken nagyon kedvesen fogadtak minket, majd egy rendkívül finom házi csirkéből készült igazi falusi csirkepaprikást vacsoráztunk.A faluban 3 vendégházba osztottak el bennünket. Mozgalmas nap volt, mindenki megérdemelte a pihenést.
5. nap: péntekA hazaindulás napja. Megálltunk Korondon, hogy a vásárban mindenki kedvére válogathasson. Megnéztük a szép, kézzel készült kerámiákat és dísztárgyakat.Betértünk egy sófeldolgozó vállalkozóhoz, ahol ismeretet szerezhettünk a parajdi só egészségre gyakorolt hatásáról és feldolgozásának technikájáról. Itt mindenki vásárolhatott magának termékeket, ajándékba pedig kaptunk egy kis sótömböt a parajdi bányából. Hazafelé Segesváron a szászok földjén ismét megálltunk és felmentünk a várba. Ott megtekintettünk egy igazi román kori templomot. Nagyon régi volt benne minden kép és bútorzat. Különleges volt, az akusztikája és a hangulata is. Mindannyian lementünk a kriptába, megcsodáltuk az épen maradt több száz éves freskókat, sőt a templom melletti régi temetőben is kerestünk érdekes sírfeliratokat.Majd folytattuk utunkat, mígnem Isten segítségével éjfél után értünk haza.Egy életre szóló élmény volt, amit sosem fogunk elfelejteni.